2007. jún. 30.

"Alkotás"

Temesvári Balázs mondta egy nagyon kiakadt hajnalon:

"Miért van az, hogy alkotni csak szélsőségesen negatív állapotban lehet?"

Sokszor felbukkan ez a mondat a fejemben. Aztán meg József Attila örökbecsűje:

"NEMÉRTED? AKKOR ALKOTOK AMIKOR AKAROK! ÉS NEM ÉLVEZEM!"

Na igen, ő minden pillanatban szélsőségesen negatív állapotban volt.

Én az alkotásért magáért teszem.

2 megjegyzés:

arden írta...

Érdekes megjegyzés...

Ezt én is észrevettem, hogy pl, nagyon fáradtan, talán kicsit negatívan stb. hoztam ki jó elborultságokat...

A magyarázat asszem egyszerű, "ilyen" állapotokban már kicsit kikapcsol a hétköznapi standard szürke visszafogási-trendi-kultúráltsági maszk, ahogy már eleged van/elszakadsz kicsit a világi dolgoktól, felszínre kerül a mély...

Érdemes (lenne) kitanulni amúgy is, és akkor leszel full iylen művész/egyéniség :D
Akár mint mondjuk a hallucinogén szerek által okozott állapotokat. De az is hasonlóan működik gondolom, úgy befolyásolja az agyűködés hogy túl/alulműködés jön létre, a korlátok kicsit lekapcsolódnak a túl(alul)vezérlés miatt és jön a halu, ihlet, ahogy hívjuk.

NINth írta...

igeigen, azt hiszem itt lesz a téma megoldása valahol. a szélsősées állapotokban az emberben megszűnik a természetes (?) korlát (ami belénknevelődött?) és jobban lehet koncentrálni arra ami belül van.

tanulni is lehet, erre való a mantra, a relaxáció és hasonló okosságok, node mennyivel egyszerűbb már két bor után sírva vigadva megírni a világleoltást? :D