2007. aug. 27.

"2002.02.18."

Ennyit az emlékekről meg a piros padokról.


hja. én csináltam anno.

2007. aug. 22.

"I dreamed i died"

Nézegettem ezt a blogot. Szerintem nagyon szar.
Az előző hihetetlenül fájt, de igazi volt és tartalmas.
Ez meg csak így lóg a levegőben.

Node van ám igazi tartalom is.
Olyan mélyértelmű, kiszakadt információ a lelkem pici bugyraiból.
Mint pl ez:

"Szerintem az egyik legfontosabb vízválasztó egy kapcsolatban az, hogy tudunk-e aludni egymással úgy, hogy reggel kipihenten ébredünk.
Ha velem alszol, figyeld meg a szemeim ébredés után.
Ha nem látsz benne csillogást és mosolyt, semmi értelme az egésznek.
Menj haza és ne keress többet.
Én is ezt fogom tenni."

Mostanában tökre nem érzem magam kipihentnek.

2007. aug. 16.

"Nevermind"

Egyszer azt mondták, egyik előző életemben "misztikus filozófus" lehettem.
Megtisztelő.
Imádhattam azt az életem. Nem is lehet jobb, mint ülni egy sziklán, nézni az éjszakát és elmélkedni az élet nagy dolgain. A nagy rájövések között meg nem kell azon parázni, hogy mikor hal éhen az ember.

Rohadék egy világ ez, ahol az alapvető Emberi lét szükségleteit a rendszer maga lehetetleníti el. Nincs erőm gondolkodni sem, mert a mindennapok töltik ki az agyam réseit. Nincs kedvem érezni sem, mert ismerem előre az utakat. Nincs kedvem elkezdeni az unásig ismételt lépéseket (hiába arra az út vége), mert idegesítő az ezer ismétlés.

Azt hiszem eljutottam arra a pontra, amikor csak az fog már meg, ami tényleg belerobban az arcomba és egy pillanat alatt széttekeri a fejem.
Nehéz ügy, de láttam már rá példát.

A többi pedig nem érdekel.
(és még most sem hajlok semmilyen szóra. azért köszi.)

2007. aug. 7.

...

Felnőtté válni egyet jelent azzal, hogy az ember megérti, semmi nem biztos. Nincs fix talaj, bárhonnan pofára lehet esni, bárkiben lehet csalódni, bármi megdőlhet és bármi megtörténhet.
Az optimizmus és a pesszimizmus a hangsúlyozáson dől el.

Jelenleg senkiben nem bízom, jelenleg nem nagyon van olyan ember akire fel tudok nézni (akikre eddig igen, azokra már nem), jelenleg mindenkiből elegem van. A közvetlen környezetemmel az élen. (ez nem személyeskedés, mindig azok a legerősebb inputok, akik közel vannak a bázishoz)

Emberek.
Érezzétek már azokat a kibaszott határokat.
Mit lehet és mit nem.

TISZTELET A MÁSIK EMBER FELÉ

Ha valami nem megy nem kell erőltetni.
Ha valami nem jó, nem kell csinálni.
Ha valami necces, nem kell belemenni.
Ha valami nem működik, tovább kell lépni.
Ha valami idegesítő, abba kell hagyni.

Ennyire nehéz felfogni?

Én egy kifejezetten türelmes ember vagyok. Voltam.

(mielőtt katarzist kerestek, nincs kiindító ok. egyszerűen meguntam a faszkodást. ha valamit nem szeretek és idegesít, nem fogom eltűrni többet magam körül.)


(http://elfummel.deviantart.com/)

2007. aug. 5.

"MH"

::Az utóbbi hetek(?) hangulata és eredménye::


::no és a miértek::

::Machine Head::Seasons Wither::
(amikor kék. na onnan.)

2007. aug. 3.

"Mizantro_Op"

Ma volt szerencsém végigutazni az egész várost. Villamoson, trolin, buszon, metrón, gyalog, kocsival. Találkoztam több ezer emberrel.
Riasztó. Kifejezetten riasztó.

Sose voltam egy emberszerető típus (ember = emberi lét forma és jelenlegi lépcsőfok), de ez már nagyon kemény. Amikor 100 szembejövőből 90-re azt kell mondani, hogy 1; életképtelen 2; szánalmas 3; olyan pofát vág, mint akit kivégzésre visznek...
az már egy egészen masszív társadalmi állapot.

Hihetetlen, hogy mennyire vékony az a réteg aki megérdemli azt az intelligenciát, ami az agyában, lelkében rejlik. Lehetőségeink vannak, potenciál van bennünk, mégis azt kell végignézni, hogy rohad szét az egész.

Jó, persze, ez nem újdonság, ezerszer megrágtam már én is, de minden alkalommal brutális amikor arcba jön.

#
###
#

Node. Ellenpélda is van ám elvétve.

A minap elhagytam a telefonom. A földalattin kiesett a zsebemből és ottmaradt az ülés mellett. A Mexikói útnál vettem észre a felszínen. Kb 30X hívtam fel, ki is csörgött, de válasz nem jött. Reflexből kikapcsolást vártam volna, ezért reménykedtem. Írtam a munkahelyről egy sms-t.
Egy órával később jött a hívás: "Na itt a telefonod"
Fogtam magam, odamentem a megbeszélt helyszínre és láss csodát, ott volt az Emberem. Nyújtottam neki egy ötezrest, mire végigmért mosolyogva és azt mondta mosolyogva:
"Hagyd csak. Nem szoktam kibaszni azokkal akik szarban vannak. Írd a Metró Biztonsági Szolgálat számlájára"

(nem akartam mondani neki, hogy eddig mínuszban voltak, szal egálban vagyunk. bunkóság lett volna erősen, egy jó Emberrel szemben)


Ezek mennek. Meg a bárányfelhők.

(hja és megint reménykedek. épp. mit tennék mást. megint van miért. lehet, hogy lesz zsír munkám.)