2007. aug. 16.

"Nevermind"

Egyszer azt mondták, egyik előző életemben "misztikus filozófus" lehettem.
Megtisztelő.
Imádhattam azt az életem. Nem is lehet jobb, mint ülni egy sziklán, nézni az éjszakát és elmélkedni az élet nagy dolgain. A nagy rájövések között meg nem kell azon parázni, hogy mikor hal éhen az ember.

Rohadék egy világ ez, ahol az alapvető Emberi lét szükségleteit a rendszer maga lehetetleníti el. Nincs erőm gondolkodni sem, mert a mindennapok töltik ki az agyam réseit. Nincs kedvem érezni sem, mert ismerem előre az utakat. Nincs kedvem elkezdeni az unásig ismételt lépéseket (hiába arra az út vége), mert idegesítő az ezer ismétlés.

Azt hiszem eljutottam arra a pontra, amikor csak az fog már meg, ami tényleg belerobban az arcomba és egy pillanat alatt széttekeri a fejem.
Nehéz ügy, de láttam már rá példát.

A többi pedig nem érdekel.
(és még most sem hajlok semmilyen szóra. azért köszi.)

Nincsenek megjegyzések: