"X_X"
Ahogy hagyom magam mögött Budapestet, döglődő napraforgómezők repülnek el mellettünk. Bámoluk kifelé a mozdony ablakából, gyerekkorom óta nem utaztam a vezér mellett.
A tájjal azonos sebességű gondolatok cikáznak a fejemben. Semmi nem egyszerű. Semmi nem történik úgy, ahogy szeretnénk, vagy eltervezzük. Persze, utólag minden értelmet nyer, de most valahogy nem tudok vigyorogni amikor megérinti a tarkómat az információ úgy igazán:
Ez se jött össze.
A zsebrádióból recseg a Jazz+Az, a fejem fölött szőrös ökmlány kínálja a bájait. Engem meg tökre nem érdekel. Inkább a tájakat nézem, abban legalább van őszinte szépség. Ahogy a fekete, bozontos póniló legelészik az udvaron, ahogy a napraforgók (akik Fényérzékenyek ugye) hajlanak a szél ostromai alatt, elmerengek a jövőn és látom, hogy vak vagyok.
Kifejezetten rühellem az igavonást és most sem sikerült a kitörés.
Nembaj, legközelebb majd máshogyan állunk neki.
Ez se jött össze.
A zsebrádióból recseg a Jazz+Az, a fejem fölött szőrös ökmlány kínálja a bájait. Engem meg tökre nem érdekel. Inkább a tájakat nézem, abban legalább van őszinte szépség. Ahogy a fekete, bozontos póniló legelészik az udvaron, ahogy a napraforgók (akik Fényérzékenyek ugye) hajlanak a szél ostromai alatt, elmerengek a jövőn és látom, hogy vak vagyok.
Kifejezetten rühellem az igavonást és most sem sikerült a kitörés.
Nembaj, legközelebb majd máshogyan állunk neki.
2 megjegyzés:
nem féltelek, amig még meglátod a szépet a suhanó tájban.
addig nincs nagy baj. :)
és igen, ez most nem jött össze, de lesz még lehetőség, az élet sosem kinálja aranytálcán a javait.
hűdeköltőik voltatok ^^
(apa, legközelebb elintézzük. nem lesz olyan, hogy "ez se jött össze".;*)
Megjegyzés küldése