"Dunno"

"Én kinek füle van a hallásra

Nem értem meg azt amit mondasz"

Általában jó emberismerőnek tartom magam. Kis idő, egy kevés beszélgetés, néhány elejtett szó vagy mimika elég ahhoz, hogy kialakuljon bennem egy kép az illetőről. Ez nagyrészt utólag be is igazolódik. Néha nem örülök neki.

Volt egyszer egy lány. Nagyon furcsa volt. Bámultam a szemei közé és nem értettem mit miért csinál. Kutattam a szavak közti értelmet, hogy megértsem az indítékokat, de semmit sem találtam a sorok között. Nem értettem a reakcióit és nem láttam a cselekedetek mögé. Egyszerűen megvakultam és megsüketültem mellette. Megmondom őszintén, ez kifejezetten bejött. Tudni akartam, hogy mi történik.

Aztán rájöttem. Rájöttem, hogy amit (nem) látok, az teljesen reális és igazi.
Nincsenek indítékok, nincsenek gondolatok, nincsenek szavak és nincs a cselekedetek mögött direkt szándék. A sorok között sorközök voltak. Semmi más.

Azt láttam és hallottam, ami volt. Semmit.
Kicsit rémisztő volt azért.
( http://messa.deviantart.com/ )

Néha szeretnék magamtól megvédeni embereket. Nem mintha én döntenék egy szint fölött. De jó lenne tudni, hogy van még amiben nyugodtan hihetné(nek)k.

(egyébként tök jó, hogy nem kell felkelni. már csak az éhendöglést kell elkerülni)

( http://aquasixio.deviantart.com/ )