"Music = Life"

Tegnap volt egy sok órás beszélgetésen egy nagyszakállú emberrel, aki talán az ország egyik legtapasztaltabb zeneipari feje és akit nagy örömömre barátomnak gondolhatok. Meglepő és valahol fájdalmas élmény volt rájönni, hogy mennyi mindenben egyetértünk és mennyi gondolatot mondott ki helyettem. Sok olyat is, amit szerettem volna rosszul gondolni. Ezért volt néhol fájdalmas pár bólintás. Megpróbálom összefoglalni a gondolatainkat, egy picit magamnak is, hogy a jövőben is tudjak hova tartani, ha rossz lenne az irányom.


Hozzáállás:
(A legfontosabb. Minden csak és kizárólag ezután következhet.)

Építeni kell, nem rombolni. Tapasztalni kell, megérteni kell, átérezni kell. Nincs helye irigységnek, furkálódásnak és rosszindulatnak. Minden negatív kimenő energia visszaér, ugyanúgy ahogy a pozitív is. Munkában ez sokszoros szorzóval érvényes. Tilos a gyávaság és mellébeszélés, minden alkalommal visszaüt. Ha férfiasan bevalljuk a hibát amit vétettünk, megmarad a becsület. Főként magunkkal szemben kell megtartanunk a hitünket, ezt pedig csak így lehet. Ha ez nincs meg, az befektetett energia szertefoszlik. Az pedig hihetetlen pazarlás, nulláról kezdeni mindig nehéz. Ha segítünk a másiknak is teret nyerni a munkájában (ami fedi a sajátunkat), saját magunk is új tereket kapunk, ami az egész egységet építi. És ez jó.

A zenei élet rengeteg változáson ment keresztül az utóbbi pár évben. Főbb hatások a kábítószerben, a médiában és az internetben keresendők. Egy-két generációval előttünk egy zenei eseményre azért jártak az emberek, hogy meghallgassák azt. A zene volt a főszereplő, nem pedig az esemény, illetve a körítés. Ha 2007-ben megnézünk egy hasonló kaliberű alkotást, a közönség a bulizásért érdeklődik, mint olyan. Amikor egy 92-es technoparty kelléke volt az LSD vagy az extasy, most a főszereplője, fenntartója és indító oka egy hétvégi kirándulásnak. A zene pedig a háttér, a közeg és a körítés a kitöréshez. (Legalább lenne tényleg az. De nem. Nem az.)

A Zene háttérbe szorulása számomra különösen szívfájdító, mert én igenis a zenét tartom az első helyen, minden mással szemben. Mivel ott is van a helye. A zenész egy szócső, de nem a kiindulópont, vagy motor. A Dj egy szűrő, nem pedig teremtő energia. A hangszer eszköz, nem pedig cél. A klub egy segítő kéz a fejlődéshez, kikapcsolódáshoz, feltöltődéshez, élményekhez, nem pedig az Isteni döntéshozás eszköze a tudatlan emberek feje fölött. A média egy csatorna, mindennek a kiteljesedésére, közvetítésére és lekommunikálására, egymásratalálások helyszíne. Egy közeg, ahol találkoznak a szavak és gondolatok. Nem pedig véleményformáló erő, amire az utóbbi pár évtizedben előszeretettel használják. (Bár most nagy szerencsére kezd megdőlni a mérleg a mi oldalunkra, de ez az internet egyik hatása a sok közül)

Az internet túl nagy falat, most nem mennék bele. A sarkított lényeg, hogy lehetőségünk van belőle mindent megismerni, megkaphatunk minden információt és tapasztalati alapot, fejlődhetünk általa a saját szánk íze szerint és megkönnyíti a zene terjedését. Az azonnali feedback is visszaköszönhet általa, ami eddig maximum koncerteken volt érezhető. Ez okos felhasználással rengeteg előnyt jelenthet.

Alapok:

Nincsenek. Saját erőből lehet csak dolgozni, segítségre nem szabad számítani. Ha olyanba kezdünk bele, amit mi egyedül nem tudunk megcsinálni, akkor hihetetlen veszélyes vállalkozásba kezdtünk. Ezt lehetőleg el kell kerülni. Jelenleg sokszoros mínuszból indul minden, azt tudomásul kell venni. Barátok, munkatársak, társak, segítő kezek vannak, de arra támaszkodni, azokat alapul venni vakmerőség és felelőtlenség. Az alkotáshoz rengeteg energia kell, ha ez bennünk nem alap, akkor mással kell foglalkozni. (Megjegyzem: Ha valaki azzal tud hozzátenni, hogy megmozgat két követ, akkor tegye meg. Lehet, hogy azon múlik minden és az ad erőt a további munkához. Semmi sem olyan kicsi, hogy értéktelen legyen.)

Jövő:

Sötét. Nagyon sötét. Hihetetlen energiákra van szükség olyan méretű dolgok létrehozására is, amik külső szemmel apró momentumok a világban. Van olyan amit egyszerű létrehozni. Persze. A mainstream adott, a divat egyértelmű, mindenki követheti az épp aktuális tiszavirág hullámokat, de azt hiszem erről most értelmetlen beszélni itt és most. A nagy bulik ideje lejárt. Az emberek nem járnak bulizni. (pontosan az előbb említett dolgok hatása miatt. nem látják már, hogy ez a nagybetűs zenehallgatásról és közösségi élményről szól.) Egyre kevesebb ember van, egyre több előadó és szervező, a kikapcsolódás egy iparág. Ezt pedig nem lehet és nem jó átérezni. (Sajnálom, hogy a kilencvenes évek elején kis pöcsös voltam. Imádtam volna a önfeledt ravebulikat meg a berlini pincerendszerek mélyén rejtőző stroboszkópos, füstös technopartykat)

Minek nevezzelek?
Legyen Underground. Bár nem feltétlenül az egyébként, de talán ez a legjobb szó rá. Gondolkodás, tudatos zenehallgatás és tudatos lét. Mindenki ismeri a mondatot, hogy "Kérném az XY új számát és küldeném mindenkinek aki szereti". Vagy épp gyermekkorom tragikomédiába hajló mondata egy osztálytárstól, arra a kérdésre, hogy milyen filmeket szeret: A premierfilmeket. Na igen. Én ez ellen szeretnék tenni. Nem beszólogatással és harccal. Értelmetlen a hadakozás ez ellen. Nem ez a lényeg. Nem szeretem: BrintiSzpirz. Kérdem én: akkor miért ezzel foglalkozol? Ha tudjuk az irányunkat, akkor foglalkozzunk azzal, aminek értelme is van, valamint előrevisz.

Mutasd meg, hogy lehet máshogy is csinálni. Többet ér, mint a negatív példa. Nehezebb, de természetesebb és hatásosabb. Csak ez működik igazán jól.


Miért csinálod? Mert erre vagyok képes és ha akarnék se tudnék mást csinálni. És miért jöttél el a biztos alaptól, hogy bevállald ezt az ingoványt? Azért jöttem el, mert tudom, hogy ha én nem csinálom meg, akkor az nem fog létezni. Ezt látom magam körül. Mindenhol. Én pedig nem akarom ezt hagyni. Ez a munka teljes embert kíván (sőt), nem lehet más mellett, vagy hobbiból csinálni. Van erre érdeklődés is? (Persze látom, hogy van, de te hogy látod ezt?) 100-150 ember. Sok év alatt. De van. Igazából ha belegondolok, pontosan ezért a pár gondolkodó emberért már most megérte. De persze sose lehet megállni. Ez itt denevérország.